Sziasztok! Mivel volt olvasóm, relatív sok, így megpróbálom folytatni a blogomat. Sajnos az már kiderült számomra, hogy a heti egyszeri bejegyzés tarthatatlan, főként az elfoglaltságom miatt, meg azért, mert lusta vagyok munka után az éjszaka közepén neki ülni írogatni.
Az előző bejegyzésem a melóról szólt, így ezt megpróbálom kicsit más irányba fordítani, bár az elmúlt 16 napomból 10 munkával telt most is.
Az első és egyben utolsó 4 szabadnapomat főként arra használtam fel, hogy rápihenjek a dolgokra, megpróbáltam magamba rendezni, hogy miről is szól a nyaram, megpróbáltam összegezni, hogyan kéne dolgoznom, meg azon is elgondolkodtam, hogy hogyan lehetne magamnak társaságot szerezni. Az utóbbival voltam a legnagyobb gondban, de arra jutottam, hogy ha tényleg nem sikerül senkivel sem jobban szót értenem a koleszban, akkor marad a salsa. Végül a második szabadnapomon, úgy jött ki, hogy összefutottam egy kínai lánnyal a konyhában, akivel nekiálltam beszélgetni, kb. 2 óra hosszat. Igaziból, nem azért mert különösebben izgalmas dolgokról beszélt volna, hanem mert érdekes volt, hogy mennyire máshogy látja a dolgokat. A legfurcsább az számomra, hogy féléve itt van Európában és még Bécset sem járta körbe teljesen és nem is nagyon tervezi, hogy utazgasson, Svédországot kivéve, mert onnan származik az egyik kedvenc színésze. Az elején azt hittem, hogy teljesen rá van kattanva a filmekre, aztán miután kiderült, hogy az alapművek, mint pl. Dirty dancing hiányzik a filmlistájáról rájöttem, hogy mégsem vagy mindenből csak a „ferde” változatott látta. Ami még mókás, hogy azért jött ide tanulni, hogy más nyelvet is beszéljen, ne csak angolt, tehát a német nyelv iránt sem volt semmiféle kötődése az előtt, sőt szerintem túlzottan nem is érdekelte. Amúgy Kínában az angolon kívül nem nagyon lehet más nyelvet tanulni és ezért volt fontos, hogy Európába jöjjön. Elsőnek az európai kultúráról kezdtem el faggatni, hogy mi a benyomása, ezt egy mondatban le is tudom írni, és szerintem mindenki meg fogja érteni: „ Ti sokkal inkább a mának éltek és mindent azonnal akartok, mi inkább a családra és a jövőre gondolunk”. Ami annyit jelent, hogy a kínaiak nem szeretnek utazni, mert akkor el kell hagyniuk a családot, nem esznek egészségtelen dolgokat és a szüzesség is fontos az első nagy szerelemig, amiből házasság lesz. Elég sokszor elbeszéltünk egymás mellett, de ha jól értelmeztem a dolgokat, nekik lényegesen fontosabb, hogy mit gondolnak, hogyan viselkednek a többiek, mint nekünk, akik mindig ki akarunk tűnni a tömegből valamivel. Mivel ilyen jól elbeszélgettünk, másnap meglátogattuk közösen a Hundertwasser házat, ami annyiból csalódás volt számomra, hogy nem látogatható. Nem akarok hosszabb leírást tartani a házról, hisz egy épület és remélhetőleg előbb-utóbb a képeimet is fel fogom tölteni, úgyhogy megnézhetitek. Ami inkább érdekes volt ebben a beszélgetésben, illetve városnézésben, hogy a lányzó világlátó köre eléggé minimális lehet. Hozzá kell tenni, hogy egy kisebb 6 millió fős városban lakik, de tanult már Tokióban és sang-haiban is, tehát láthatott ezt-azt… Oké, mesélek egy pár számomra megdöbbentő példát: szóba került a második világháború kapcsán a zsidók sorsának oka, amit én azzal magyaráztam, hogy valakire mindig kell mutogatni, így tovább mentünk a cigányokra is. Ezt a népet végül definiálnom kellett, mert fogalma sem volt, hogy kikről beszélek (itt kérném az olvasókat, hogy aki definiálni tudja, kérem, írja meg). Ezen kívül azt hitte, hogy utólag kell érvényesíteni a metrón a jegyet és azt sem nagyon értette, hogy ha tömegközlekedéssel utazunk, akkor miért vagyunk biztosítva, és hogy lehet, hogy egy közlekedési és egy biztosítási vállalat kapcsolatban van. Szerény véleményem szerint ez a lány, nem túl okos, de lehet, hogy tényleg ennyire másvilág van keleten….
A kiruccanással kapcsolatban, még volt egy érdekes élményem. Kezembe nyomtak egy kérdőívet, hogy töltsem ki a városnézési és turista szokásaim szerint. Szerintem ez sokkal célravezetőbb, mint az otthoni neten kitöltetem mindenkivel dolog, bár lehet, hogy csak én nem találkoztam ilyen kérdőívesekkel, de valójában működik Budapesten is. Egyébként a kérdőív halál unalmas volt és ugyan azok a kérdések akár 4-szer is előfordultak, úgyhogy a stílus itt sem a legjobb. Hétfő este egyébként még lementem salsázni, de mivel az egész tánctéren 3 pár táncolt és rajtam kívül egy srác volt pár nélkül a vendégek között, nem maradtam túl sokáig és nem is élveztem túlzottan.
Kedden még szabadnapom volt, így kitaláltam, hogy kicsit felfedezem a várost. Felültem a bringámra, elmentem a Schönbrunn kastélyhoz, aztán a Várkert és a Ring érintésével eljutottam a Práterhez, ami elképzeléseim szerint a helyi Margit-sziget lehet, vidámparkkal, Stadionnal, Golfpályával és lovasiskolával. A hangulat sajnos nem ugyan az vagy csak rossz helyen voltam. Van egy 4,5 km hosszú „főfasor”, ahol futóversenyeket rendeznek, bringáznak, futnak, lovagolnak az emberek. Viszont hiányoztak a rétek, ahol a csinos lányok fürdőruhában napoznak, edzéseket tartanak, fociznak vagy frizbiznek a fiatalok, tehát a 4,5 km 20 perc tömény unalom volt. Hazafelé nem akartam ugyanazon az úton menni, így belefutottam egy dugóba, amit az útfelújítások okoztak, így végül nagy nehezen eljutottam a munkahelyemig (persze véletlenül) és hazajöttem.
Szerdától elkezdődött a 10 napos munkamaratonom, így ismét elvesztettem a fonalat, hogy mikor milyen nap van. Azt tudom, hogy csütörtökig voltak vendégek szép számmal és onnantól kezdve jött az esős idő, meg a nyugi, de rájöttem, hogy ez még rosszabb, mint amikor munka van. De őszintén szólva nem is nagyon a munkáról akarok írni. Elkezdődött az, hogy szinte bárkivel leálltam dumálni, akivel lehetett, lévén, hogy nappal melóztam, este meg az üres koleszba jöttem haza és a salsához késő volt az első napokban, muszáj volt szocializálódnom valahogy. Egyik nap a koszovói srácokkal vízipipáztam, ahol kiderült, hogy az egyik srác weboldalt üzemeltet, ahol egyfajta főző show-t láthatunk. A lényeg az, hogy az utcáról felszed különféle embereket, különböző országokból és különböző receptekkel, felhozza őket a koleszba, megveszi nekik az alapanyagot, lefilmezi őket és feldobja az oldalra. Az ötlet maga szerintem szuper, maga a show érdekes lehet, főleg azoknak, akik szeretnek enni, van benne egy kis kultúra, egy adag humor, úgyhogy fogyasztható műsort csinál, ráadásul elvileg még szponzorálja is valami helyi szervezet. Ez a főző show nekem főként azért jó, mert így esténként megvan a vacsorám (azért fenntartásokkal, kóstoltam már olyat is, amit többet inkább nem kérek), ezen kívül meg ilyenkor összegyűlik egy jóhangulatú társaság, akikkel lehet dumálni. Ez által belefutottam egy szerb csapatba, jobban mondva 2-szer is, akikkel vicces beszélni, mert ha van köztük más is (pl.: orosz, bolgár…stb.), akkor egymással saját nyelven, mindenkivel angolul és hozzám meg németül beszélnek, úgyhogy 2 sör után már mókás mondatokat rakok össze én is angol/német kevertbe. A szerbek nagy része amúgy szintén itt lakik, egy része csak nyáron, azért, hogy dolgozzanak koncertjegyárusként, amiből egyébként itt Bécsben Dunát lehet rekeszteni, viszont van rá kereslet rendesen. 2 sráccal dumáltam főként, akik amúgy Hollandiába tanulnak, utálják ezt a munkát, de kell nekik a pénz és valamiért idefújta őket a szél (sejtem a többiek intézték a melót nekik). A legizgalmasabb vendég egy svéd lány volt, aki sima fasírtot főzött. Meséltem neki arról, hogy az északiakat mindenki megpróbálja lerántani, amivel egyébként teljesen tisztában volt. Ajánlotta, hogy ha jó pénzt akarok keresni, akkor menjek Norvégiába, mert ott van munkahely, csak munkaerő nincs, viszont olyan fizetés van, hogy a drága mindennapok mellett is megéri. Egyébként a lány 20 éves volt, fodrász és Európa körútra jött a barátnőjével. Szóvolt még a napszakokról északon, azaz mivel hajnal 2-kor megy le a nap, így mindenki akkor alszik, amikor eszébe jut, aztán szóba jött a drogfogyasztás, meg a hasonló sablonos témák, amikről a fiatalok szeretnek beszélni, de ebben nem vettem részt sokáig, mert 5 órát, azért megpróbálok minden éjszaka aludni. Az egyik este volt még egy érdekes rövidke beszélgetésem egy Szófiából érkezett tanuló lánnyal. Beszéltünk arról, hogy mit csinál a nyári szünetben, miért nincs még otthon, ahol van tengerpart is…stb. Kiderült, hogy külön engedéllyel vállalhat itt normál munkát, amit nagyon szívesen csinálna nyáron Bécsben, de még várni kell egy évet a papírra, így a most engedélyezett 10 óra/ hét munkával nem igazán veszik fel sehová sem, ezért lehet, mégis hazamegy. Főként vele is gazdasági, illetve turisztikai témákról beszéltem. Kiderült, amin annyira nem is lepődtem meg, hogy az átlag kereset náluk még rosszabb, mint nálunk és ott is a fővárosban próbál boldogulni mindenki. Szerintem ki kéne találni, hogy egy országnak több fővárosa is legyen, mert ez már a nagyon sokadig országból jött megállapítás volt, hogy a fővároson kívül, nehéz vagy nagyon rossz munkát találni, kapni. Kíváncsi voltam, hogy a tengerparti városok, hogyan élnek, de végül arra jutottunk, hogy ez úgy működik, mint a Balaton. Nyáron megpróbál mindenki meggazdagodni, aztán év közben csöndben eléldegélnek. Kíváncsi voltam, hogy a városok állapota tükrözi a jólétet is, itt gondolok a főváros romos háztömbjeire és a tengerpartok csicsás kis házaira, de a megállapítás az volt, hogy a tengerparti házak is inkább csak dekoráció. Magyarul csak úgy fenntartható, ha a turista a szépet látja és nem egy romos 10 emeletesben kell eltölteni a szabadságát (tudom, hogy ez evidens, de gondoltam azért leírom, mert ilyen szépen még nem hallottam megfogalmazni).
Ami még viszonylag izgalmasnak számíthat az elmúlt időszakomról, azok a salsa bulik. Rájöttem, hogy a péntek, szombati fizetős bulik éjfél előtt jók (vagy lehet, hogy csak az aranyos amerikai lány mosolya miatt lett ilyen benyomásom), de utána pedig hering party van, ahol nem csak táncolni, de még járni sem lehet. A gyengébb forgalom miatt, majdnem minden munka végén a klubban kötöttem ki, így rájöttem, hogy kedd, szerda a legjobb, esetleg csütörtök, bár már belefutottam külön partyba 25 euróért, amit végül nem próbáltam ki.
Kedden még viszonylag kevesen voltak, de azért volt egy kevés esély, hogy felkérjek 2 lányt. Ez után odajött egy srác félig angolul, félig németül, hogy rohadt jól táncolok, mutassam már meg, hogy hogyan megy ez. Mondtam neki, hogy örömmel, csak mesélje el, hogy milyen nyelven, de mivel Sopronból jött a srác így nem volt probléma, meg végül a táncról nem is beszéltünk, hanem inkább a nőkről, meg a bunyózásról. Szerintem a gyerek egy hatalmas hantagép volt, de a családja nagy része Ausztriában dolgozik, úgyhogy egész jó dolgokat mesélt. A legérdekesebb az volt, hogy az anyja spáros élelmiszer ellenőr, de lusta főzni, így magyar szakács jár hozzájuk. Ezt igaziból ki is nézem az osztrákos mentalitásból, mivel nálunk is javarészt törzsvendégek vannak, akik beülnek a menüre, isznak egy ásványvizet és másnap visszajönnek. Persze van, aki válogatós, például egy 98 éves bácsi, aki kapásból a konyhába megy letárgyalni, hogy mit egyen és meg sem várj a pincért.(Matek példa:1925 óta működik az étterem a bácsi 98 éves! Hány éve jár az étterembe?)
Az egyik este táncoltam egy aranyos francia lánnyal, akivel utána végig beszélgettük a fél estét és szerveztünk egy bulit péntekre, munka után. A lány egyébként alapszakos turizmus hallgató és az egy hónapos szakmai gyakorlatát tölti itt, az egyik legrosszabb utazási irodába, aminek se reklámja, se plakátja, de ingyen munkásai vannak. Ennél nyílván többet is megtudtam róla, de nem igazán akarom leírni pontról-pontra, hogy hogyan próbálom felszedni a lánykát, főleg mert valószínűleg nem fog menni, miután teljesen le lettem oltva a dohányzás és alkohol fogyasztás miatt és mivel van barátja (na meg idősebb is, bár ez nem baj, meg nem is tud róla). Visszatérve a pénteki bulihoz, úgy indult az egész, hogy szarrá áztam, munkából a hely felé. Minden kollegám ismerte a helyet, így tudtam, hogy Európa legjobb zenéjét játszó szórakozóhelyére megyek, ahol mindenki drogozik és olcsó a sör. Vagy a nyelvtudásom kurva szar vagy a helyet tévesztettük el, de a zene alternatív rockból, technóba, majd rnb-be és rap-be váltogatva szólt, tehát az összhatás szerintem nagyon szar volt. Nem is nagyon táncoltak az emberek, de a marihuána felhők sem tűntek fel és a slozi sem volt tele fecskendővel, ráadásul a sörért elkértek 5 eurót, amiből 1,5-öt visszakaptunk a pohárért (Prágába a sztripp clubban is olcsóbb volt egy sör). A társaság egyébként a francia leányzóból és az olasz barátnőjéből állt, aki 16 éves létére, 5 nyelven beszél és önkéntes szakmai gyakorlatot végez vízenergia gazdasággal kapcsolatban Bécsben. Mint később kiderült az édesapja üzletember, így elég gyakran váltogatnak lakhelyet, így megfordult már Svájcban is és jövőre Lengyelországban kezdi a sulit. A bulit egyébként viszonylag hamar meguntuk, aztán betoppant egy srác ismerősük, aki rádumálta őket, hogy menjenek át egy másik helyre, ahova én már nem mentem, egyrészt mert fáradt voltam, másrészt mert nem akartam még 5 eurót kifizetni egy buliért, harmadrészt, mert másnap ki kellett mennem Tündiért, aki meglátogatott a hétvégén.
Mióta Bécsben vagyok, először kellett magamtól tömegközlekedéssel eljutnom valahova. Szerencsére már bringával voltam azon a helyen, ahova a busz érkezett Pestről, viszont csak a villamoson jutott eszembe, hogy a „Práterfőfasor” végállomás, az 4,5 km-es távon belül bárhol lehet. Szerencsére csak egy olyan másfél km-rel arrébb szálltam le a célállomástól, így még volt negyed órám, hogy odaérjek, ami sikerült volna, amennyiben nem állít meg egy csapat hippi csajszi. Különböző drogos cuccokat próbáltak rásózni a gyanútlan járókelőkre és mivel leálltam velük beszélgetni legalább 10 percet, így megbocsájtották, hogy magyar vagyok és a gyenge forintra való tekintettel, maximum cigivel tudom őket kisegíteni, így közös fotózkodás után hozzámvágtak egy kis zacskó zöldet (mivel nem élek ilyenekkel, így nem tudtam megállapítani, hogy tényleg az, mennyi, meg hasonlók, így végül továbbadtam az első punknak a vonatállomáson. A hétvégém egyik legmókásabb élménye volt ez, mivel még sosem volt semmilyen droghoz hasonló dolog a zsebembe és most Bécs egyik parkjában ez is megtörtént velem. A vendégemmel megnéztük a vidámparkot, a Hundertwasser házat, majd problémamentesen bejutottunk a koleszba, ahonnan bejártuk a ring főbb látnivalóit. Este elmentünk salsázni, mivel együtt kezdtük el tanulni a táncot, így javarészt otthon is ez az összekötő elem kettőnk között. A buli természetesen megint éjfélig volt élvezhető, utána pedig mozdulni sem lehetett, de rájöttem, hogy ilyenkor megvan az előnye a vonalas táncnak (amit természetesen teljesen elfelejtettem). Szerencsére a buli elején még lehetett helyet szerezni, így olyan táncot lejtettünk, hogy a pihenő közönség fele minket csekkolt. Később betoppant a kis francia, az ő külföldi táncpartner vendégével, meg az olasz lánnyal, de addigra már annyira nem volt hely, hogy nem tudtam vele normálisan táncolni, a zenét is átváltották, így inkább leléptünk. Másnap végigjártunk a Schönbrunn-t, benéztünk a múzeumnegyedbe, kiderítettük, hogy a Karls Platzon lévő templom panoráma liftjéből nem engednek ki az erkélyre, így ezt az opciót ki is hagytuk és végül tíz nap után először olyan volt az idő, hogy ki tudtam ülni a parkba és skypolhattam a családdal. Kiderítettem, hogy tényleg bevagyok jelentve, mert elküldték az egészségügyi kártáymat (igaz, hogy rosszul írták rá a nevemet, lehet, hogy a főnökömnek van egy enyhe analfabetizmusa, mivel Bobogh Zoltan lettem, illetve már Zsoltánnak is láttam leírva a nevemet).
Mivel egész hétvégén tömegközlekedéssel közlekedtünk, így pár szót erről is írok. Az egyik pozitívum, hogy az U-Bahnok szélesebbek, mint az otthoni metrók és 6 ilyen közlekedik a városban, attól függetlenül, hogy 80 évvel utánunk épült az első ilyen vonal. Mondhatni, hogy tisztábbak is a kocsik, bár itt is vannak koszos emberkék, akik ágynak használják a székeket, meg laza punkok, akik cigivel szállnak fel az éjszaka közepén. Jah igen, a legnagyobb pozitívum, hogy az összes U-Bahn közlekedik péntek-szombat éjszaka negyed óránként. Mivel 1 napos bérletet vettünk és tisztában voltam vele, hogy Bécsben könnyebb bliccelni, mint otthon, így nagyjából rájöttem, hogy a jegyem onnantól kezdve használható egy napig, amikortól kezdve elsőnek érvényesítem. Aztán megakasztott egy kicsit Tündi jegye, amire rá volt írva, hogy mikor vettük meg, így az első buszon, ahol belefutottunk magyar diákokba (mint kiderült egy koleszban lakunk, csak ők a 7-en, én a 3-on), kiderítettem, hogy valóban onnantól kezdve érvényes a jegy, amikortól elsőnek használjuk. Egyébként egész jól elbeszélgettünkt, a srác Bécsben riksázik, meg szórólapozik, amikor éppen nem tanul. Amúgy kiderültek megint valami mókás a lányról, akitől bérlem a szobát (tavaly ő rúgatott ki valakit, azért mert kiadta az ágyát). Elmesélték, hogy szinte mindenhol lehet bliccelni és az a tutti, hogy ha van nálad egy jegy és kilyukasztod, ha látod az ellenőrt. Úgy megy mint otthon, csak itt mindenhova ráírják az időpontot is jegyre, úgyhogy kicsit neccesebb, ha ki kapsz egy kötelességtudó dolgozót.. Egyébként a tömegközlekedéssel meg vagyok elégedve, szinte minden elérhető volt félórán belül, még úgy is, hogy nem ismerem a járatokat.
Röviden ennyivel gondoltam, hogy megpróbállak titeket feldobni vagy fárasztani. Zárásként elmesélem a legextrémebb kalandomat. Hajnali kettőkor tanítottam egy kínait sakkozni! A sztori egyébként annyi, hogy a kínai lány érdeklődött a sakk iránt, mert szerinte Ázsiában ez nem túl népszerű (ezt nem hiszem el mondjuk), így megkért, hogy ha van időm tanítsam meg és az egyik este pont belefutottam, így megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy mi-merre!
